Imputált bérleti érték: Miért keresnek ugyanannyit a bérlők és a tulajdonosok?

Imputált bérleti érték: Miért keresnek ugyanannyit a bérlők és a tulajdonosok?

Az imputált bérleti értékről folyó vitában a bérlők és a tulajdonosok elképzelései állnak a középpontban. Példaértékű példa a bérlő Müller és a tulajdonos Egli találkozása. Mindkettő egy-egy millió frankos vagyonnal rendelkezik, de jelentős eltérések keletkeznek az eltérő befektetési formák miatt. Míg Müller havi 30 ezer frankot fizet bérleti díjat, addig Egli teljes mértékben finanszírozta az ingatlanát, vagyis nincsenek tőkeköltségei. Egli vagyona teljes egészében be van fektetve az ingatlanba.

Müller viszont olyan értékpapírokba fektette be vagyonát, amelyek évi 30 ezer frank bevételt termelnek, például osztalék révén. Ez a jövedelem adóköteles, ami az imputált bérleti értékről folyó jelenlegi vita kapcsán fontos. Az imputált bérleti érték az a fiktív összeg, amelyet a tulajdonosoknak az adóterheik kiszámításakor kell használniuk. Ennek eredményeként az adóterhek jelentősen eltérnek a bérlők és a tulajdonosok között.

Különbségek az adózásban

Az adózási feltételek bérlők és tulajdonosok esetében eltérőek. Az ingatlantulajdonból származó bevétel, mint amilyen az Eglinél keletkezett, bérbeadásból és lízingből származó bevételnek számít, és más adószabályok hatálya alá tartoznak, mint Müller tőkejövedelmei. Ezt a bevételt nem olyan könnyű kezelni, mint az értékpapírokból származó tőkejövedelmet. Míg Müllernek az értékpapírokból származó bevétel után adót kell fizetnie, a bérleti díjból származó bevétel csak akkor köteles jövedelemadót fizetni, ha az meghalad egy bizonyos összeget.

Lájkold az oldalt dasfinanzen.de kifejti, a bérleti díjból származó bevétel járulékköteles, de bizonyos körülmények között nem kell megadóztatni, különösen, ha nem éri el az évi 256 eurót. Ha azonban az összegek ezt meghaladják, akkor a bérleti díjból származó bevételt az ingatlantulajdonosoknál kell jóváírni adózási szempontból. Ezenkívül a bérbeadóknak be kell jelenteniük a bérbeadásból származó bevételeiket az adóhivatalnak, ami arra is kényszeríti a dolgozókat és az alkalmazottakat, hogy megvitassák, mennyi imputált bérleti értéket kell szerepeltetni az adóbevallásban.

Adózási szempontok és következmények

Az érintettek számára nagyon fontosak az adószabályok. A tőkenyereségre forrásadót kell fizetni, amely jelenleg 25%, plusz az esetleges szolidaritási pótlékok és egyházi adók. A bérleti díjból származó bevételre nincs külön kedvezmény, de 10 908 eurós alapkedvezmény jár. Míg Müllernek adót kell fizetnie az értékpapírokból származó bevétel után, a tulajdonosok esetében más a helyzet.

Különösen súlyos probléma a bérleti díjból származó bevétel elmulasztásának jogi következményei. Fennáll a pénzbüntetés és a börtönbüntetés veszélye is, a kikerült adók összegétől függően. Ez azt mutatja, hogy mennyire fontos a bérbeadásból és lízingből származó bevétel helyes kezelése. Az adóhivatal hozzáférhet az ingatlanvásárlással kapcsolatos információkhoz, és hozzáférhet a bérlők adóbevallásaihoz, növelve az átláthatóságot ezen a területen.

Összefoglalva, Müller bérlő és tulajdonos Egli helyzete nem csak az adózási különbségekre világít rá, hanem az imputált bérleti értékkel és az adószabályozással kapcsolatban felmerülő alapvető kérdésekre is. A közelgő szavazás megköveteli ezen gazdasági és jogi szempontok átfogó megvitatását.