Klíma alapok nyomás alatt: pénz fosszilis projektekre éghajlatvédelem helyett?

Klíma alapok nyomás alatt: pénz fosszilis projektekre éghajlatvédelem helyett?

A Klíma- és Transzformációs Alap (KTF) jelenleg a klímavédelmi projektek finanszírozásáról szóló vita középpontjában áll. Az Ökológiai-Szociális Piacgazdasági Fórum (FÖS) a Green Planet Energy megbízásából készült új rövid tanulmány szerint fennáll annak a veszélye, hogy a KTF-et fosszilis projektek és olcsó földgáz finanszírozására fordítják. Ez a fejlemény közvetlen következménye a gyenge odaítélési kritériumoknak és a szövetségi kormány rossz tervezésének, mint pl Napos oldal jelentették.

A tanulmány az infrastrukturális és klímasemlegességi speciális alapból származó források felhasználásának különböző szempontjait elemzi. Különösen hangsúlyozzák, hogy világos értékelési kritériumokra van szükség a pénzeszközök hatékony, éghajlatbarát felhasználásához. A vizsgálat másik fontos megállapítása, hogy a speciális alapból származó évi 10 milliárd eurós plusz összeget nem tartják elegendőnek a szükséges klímavédelmi beruházásokhoz.

A fosszilis támogatások okozta kihívások

A tanulmány kitér arra is, hogy a fosszilis tüzelőanyag-támogatásokat drága jelzáloghitelnek tekintik a jövő generációi számára, és nem lehet helyük a klímaalapban. Az olyan projektek, mint a gáztárolási illeték finanszírozása ellentmondanak a speciális alap és a KTF célkitűzéseinek. A hőszivattyúk népszerűsítését ezzel szemben a hatékony klímavédelmi intézkedések pozitív példájaként emelik ki. Ezekkel a technológiákkal jelentős üvegházhatású gázmegtakarítás érhető el az építőiparban.

2023-ban a fűtéstechnikai beruházások 8,8 milliárd eurót tettek ki, ami pozitív hatással volt az értékteremtésre (7,2 milliárd euró) és a foglalkoztatásra (körülbelül 108 000 főállás). Ezzel szemben az új földgázerőművek támogatása klímapolitikai szempontból kontraproduktívnak minősül, míg a hidrogénerőművek finanszírozását csak korlátozottan, zöld hidrogénnel történő felhasználásuk esetén tartják hasznosnak.

Megoldás a megújuló energia

A megújuló energiaforrások, köztük a szélenergia, a napenergia és a vízenergia környezetbarát megoldásnak számítanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Fontos szempont, hogy a CO2-kibocsátást a teljes életciklusra vonatkozóan figyelembe kell venni, a gyártástól a szállításon át a telepítésig és karbantartásig, mint pl. NatureOffice hangsúlyozta.

A fosszilis tüzelőanyagokhoz képest a megújuló energia alacsonyabb kibocsátással jár. A fosszilis tüzelőanyagok, például a szén, az olaj és a gáz a CO2-kibocsátás fő okai. Ezek nem csak az égés során keletkeznek, hanem az azt megelőző fázisokban is - elszívás, szállítás és végül az égés során. A széntüzelésű erőművek például körülbelül 820 g CO2/kWh, míg a földgáz körülbelül 450 g CO2/kWh. A fosszilis erőművek kWh-nként összesen 900-1200 g CO2-egyenértéket termelnek.

Ezzel szemben a különféle megújuló energiaforrásokat alacsonyabb életciklus-kibocsátás jellemzi:

A Klíma- és Átalakulási Alap körüli jelenlegi kihívások jól mutatják a források egyértelmű és következetes felhasználásának sürgősségét, amely szigorúbban kötődik az éghajlatvédelmi kritériumokhoz, és rendszeresen értékelni kell.