Hulladékigény a német acéliparban: Beruházás szükséges most!

Hulladékigény a német acéliparban: Beruházás szükséges most!

A jénai Ernst Abbe Egyetem jelenlegi tanulmánya elemzi a német acélipar jövőbeli hulladékszükségletét 2045-ig. A 2025. július 11-én megjelent publikációt Prof. Dr. Frank Pothen készítette, Maik Hartung és Carolin Hundt írta. A tanulmány kilenc különböző forgatókönyv szerint számszerűsíti a szükséges hulladékszükségletet, és azt mutatja, hogy az acélhulladék rendelkezésre állása Németországban a becslések szerint elegendő a növekvő kereslet fedezésére. Mindazonáltal rávilágít a kiváló minőségű hulladékba való befektetés fontos kihívására, különösen az elektromos gyártási útvonalak, például az elektromos ívkemencék esetében, és ez hiányokhoz vezethet, ha nem történik beruházás a begyűjtésbe, válogatásba és feldolgozásba. Az olyan egyesületek, mint a BDSV, a bvse és a VDM ezért sürgős beruházási támogatást kérnek a politikától és az ipartól a szükséges technológiák bevezetése érdekében.

A BDSV ügyvezető igazgatója, Guido Lipinski hangsúlyozza a korszerű feldolgozó üzemek és minőségbiztosítási technológiák fejlesztésének sürgősségét. Hangsúlyozza továbbá a beruházási garanciák és az acéliparral kötött hosszú távú átvételi megállapodások szükségességét az ilyen projektek finanszírozásának gazdasági biztonsága érdekében. Ez különösen fontos az acélipar átalakulásával összefüggésben, mivel a tanulmány szilárd alapot biztosít az iparág jövőbeli nyersanyagellátásáról szóló vitához.

Elvárások és kihívások

Bár általános selejthiány nem várható, aggodalomra ad okot, hogy a megfelelő technológiákba történő időben történő beruházás nélkül jó minőségű hulladékból hiány léphet fel. Az acél-újrafeldolgozó ipar és az acélipar közötti együttműködés kulcsfontosságú a nyersanyagellátás biztosításához és az ambiciózus éghajlati célok eléréséhez. A hulladék acélgyártásban történő felhasználása jelentősen csökkenti a CO2-kibocsátást, ami kulcsfontosságú az ipar számára.

A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az acélipar 2045-re klímasemlegesen akar termelni. Minden tonna újraolvasztott acélhulladék olyan intézkedésnek tekinthető, amellyel elkerülhető az elsődleges termeléshez képest körülbelül 1,66 tonna CO2. Tekintettel arra, hogy Németországban az ipari szén-dioxid-kibocsátás mintegy harmadát már az acélipar okozza, ezek a törekvések különösen fontosak.

A törmelék iránti kereslet előrejelzései

A tanulmány azt jósolja, hogy 2030-ra a hulladékkereslet 17 és 22,7 millió tonna között lehet, míg 2045-re 14,9 és 27,6 millió tonna között. Különösen figyelemre méltó a jó minőségű hulladék iránti igény, amely a becslések szerint 2030-ban 4,3 és 7,7 millió tonna, 2045-ben pedig 2,7 és 10,1 millió tonna között lesz. Az acélhulladék elérhetősége azonban a legtöbb forgatókönyv szerint elegendőnek tekinthető, feltéve, hogy intézkedéseket tesznek a begyűjtés, a válogatás és a feldolgozás javítása érdekében.

A tanulmány szerzői azt javasolják, hogy a selejtigényeket európai szinten is számszerűsítsék annak érdekében, hogy átfogó stratégiát dolgozzanak ki az acélipar jövőbeli követelményeinek kielégítésére, valamint az ipar versenyképességének és fenntarthatóságának előmozdítására.