A méz címkézése: az eredet pontosabbnak kell lennie

A méz címkézése: az eredet pontosabbnak kell lennie

A méz rendkívül népszerű élelmiszer Németországban, a világon a németek fogyasztják a legmagasabb mézet, 1,1 kilogramm/fő. Sokféleképpen használják édesítőszerként, legyen az tea, salátaöntet vagy kenhető. Az elfogyasztott méz mintegy 30 százaléka az országon belülről származik, míg a legtöbb import, főként Ukrajnából, Argentínából és Mexikóból.

Gyakran vita folyik arról, hogy a méz egészségesebb-e, különösen az asztali cukorral összehasonlítva. A méz 80 százalékban egyszerű cukrokból, fruktózból és glükózból áll, és körülbelül 300 kilokalóriát tartalmaz 100 grammonként. Bár a méz vitaminokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat is tartalmaz, ezek mennyisége olyan csekély, hogy a kínálathoz való hozzájárulásuk elenyésző. Magas cukortartalma miatt a mézet az asztali cukrhoz hasonlóan takarékosan kell használni, mivel rendszeres magas fogyasztása elhízáshoz és anyagcsere-betegségek, például cukorbetegség kialakulásához vezethet.

A méz melegítésénél óvatosan kell eljárni, mivel a 120 Celsius-fok feletti hőmérséklet és az alacsony páratartalom lehetővé teszi az akrilamid képződését, ami növelheti a rák kockázatát. A méz 12 hónaposnál fiatalabb csecsemők számára sem alkalmas, mivel a Clostridium botulinum baktérium spóráit tartalmazhatja. Az átlátható címkézés egy másik olyan probléma, ahol a fogyasztók nagyobb egyértelműséget követelnek a méz eredetével kapcsolatban, különösen, ha a különböző származási országokból származó keverékekről van szó.

A méz cukorszirup hozzáadásával történő hamisítása aktuális probléma, amelyre olyan kampányok is fényt derítettek, mint például a „Kikaptárból”. A vizsgált mézminták mintegy 46 százaléka nem felelt meg az előírásoknak. Bár ez nem reprezentatív tanulmány, a csalás visszaszorítása érdekében intézkedésekre van szükség. A nyújtott méz hatásai főként a fogyasztói bizalmat érintik, és negatívan befolyásolhatják az EU hivatásos méhészeit.

A nyújtott méz azonosításához nehéz saját kezűleg ellenőrizni, mert íze és megjelenése nagyon hasonlít az eredeti mézhez. Ezért az élelmiszeripari cégek és a hatóságok feladata a csalás eseteinek felderítése. Németországban egyértelmű szabványok és különbségek vannak a különböző mézfajták között, mint például az „igazi német méz”, a „méhészi méz”, a „bioméz” és a „méltányos kereskedelemből származó méz”, amelyeket a fogyasztóknak figyelembe kell venniük a kiválasztás során.