Forró pokol 1540-ben: az európai szárazság sok áldozatot követelt!

Forró pokol 1540-ben: az európai szárazság sok áldozatot követelt!

1540-ben Közép-Európa a történelem egyik legsúlyosabb aszályát élte át, amely nagy hatással volt a mindennapi életre és a környezetre. Luther Márton aggodalmát fejezte ki az 1540 júliusi szélsőséges időjárás miatt, és a körülményeket „kimondhatatlannak és elviselhetetlennek” minősítette. Abban az időben az emberek kétségbeesetten várták az esőt, miközben a szárazság csaknem egy egész évig tartott. A jelentések szerint ebben az időszakban körülbelül tizenegy hónapig kevés csapadék hullott, és a hőmérséklet gyakran meghaladta a 40 Celsius-fokot.

A szárazság nemcsak szélsőséges éghajlati jelenség, hanem a stabil magas nyomási helyzet eredménye is. Ez az úgynevezett omega pozíció elzárta az atlanti légáramlatot, ami drasztikus csapadékhiányhoz vezetett. A történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy a főbb folyók, különösen a Rajna, az Elba és a Szajna vízszintje jelentősen csökkent. A szárazság Észak-Olaszországban kezdődött, és fokozatosan észak felé terjedt, és messzemenő következményekkel járt.

Éghajlati viszonyok és hatások

Több mint 300 kortárs krónika dokumentálja az aszály sokrétű hatásait. A pusztító következmények közé tartoztak a lázadó erdőtüzek és a talajvízszint észrevehető csökkenése. A mezőgazdaság, az állattenyésztés és a halállomány különösen érintett, ami alultápláltsághoz vezetett. A történészek becslése szerint abban az évben körülbelül félmillió ember halt meg Európában, sokuk hasmenéses betegségek következtében.

Fenológiai megfigyelésekből ismert, hogy a cseresznyefák szokatlanul korán virágoztak, és május végén kezdődött a cseresznyeszüret. A szőlő a szokásos időkeret előtt is beérett, ami az extrém éghajlati viszonyokra utal. Marcin Biemnek, a Krakkói Egyetem rektorának időjárási naplóját tartják az egyik legmegbízhatóbb forrásnak ezzel a szárazsággal kapcsolatban.

További események és társadalmi zavargások

A szárazság káros klímát teremtett, a július különösen meleg volt. A kelet-franciaországi Besançon városában a lakosok pincékben kerestek menedéket, hogy elkerüljék az elviselhetetlen hőséget. A városi tüzek megnövekedtek, 1540-ben Németországban összesen 33 tüzet jegyeztek fel. Gyakran gyanították a gyújtogatást, gyakran politikai-vallási összefüggésben. Tragikus példa erre az Einbeckben pusztító városi tűz, amely az egész várost elpusztította.

A természeti katasztrófa közepette egyes régiókban pozitívan értékelték a szőlőtermesztést. A bor 1540-es évjáratát kifejezetten jó minőségűnek minősítették, ami egy kis reménysugárt jelent a katasztrofális éghajlati viszonyok között. A kedvezőtlen körülmények ellenére a Bürgerspital Würzburg termése ritkaságnak számított.

Ez az aszályos időszak a kis jégkorszakra esett, amely a 15. századtól a 19. századig alakította az éghajlatot. A 2016-ban végzett tanulmányok kimutatták, hogy a nyári hőmérséklet 1540-ben jelentősen magasabb volt, mint 1966 és 2015 között. A tudományos elemzések azt sugallják, hogy a modern éghajlati modellek nem képesek szimulálni egy ilyen súlyos eseményt, így az aszályt egyedi történelmi perspektívába helyezik.