A munkaerőhiány társadalmi kivonuláshoz vezet

A munkaerőhiány társadalmi kivonuláshoz vezet

A mesterségesen előidézett „vészhelyzetek” túlsúlya a Köztársaságban első pillantásra elsöprőnek tűnik. De ennek az uralkodó hatalomnak van egy alapvető gyengesége. Az eddigi áttekintés világossá tette, hogyan került Németország egy rendkívül drámai válságforgatókönyvbe, amely a negatív és pusztító megoldás felé tart. Ez a fejlemény visszafordíthatatlannak tűnik, mivel a társadalom nagy része áldozatként lép fel, miközben a társadalom jelentős része hatalomra és jövedelemre tesz szert.

A jelenlegi németországi légkört a dolgozók riasztása jellemzi. Akut munkaerőhiány van számos olyan alapfokú szakmában, amely nem igényel tudományos végzettséget. Ezek az „egyszerű” munkák azonban korántsem könnyűek, hiszen intenzív fizikai és szellemi erőfeszítést igényelnek. A jelenlegi munkaerő-válság meglepte azt a posztindusztriális elképzelést, hogy az igényes és fárasztó munkahelyek lassan eltűnnek.

A válság a munkától való csendes, de mély kivonulásban nyilvánul meg. Ez a változás azt jelenti, hogy az ország szó szerint megbénult. Ez a kivonulás nem tudatos sztrájk, hanem fokozatos folyamat, amelyben az emberek korai nyugdíjba vonulnak, részmunkaidős munkát vállalnak, vagy csökkentik munkavállalási hajlandóságukat. Ez a helyzet nem jelent átmeneti, magasabb bérekkel megoldható kihívást, sokkal inkább a munkamorál és a munka megbecsülésének mélyebb problémáját jelzi Németországban.

A felsőoktatásra fordított kiadások jelentősen megnövekedtek az elmúlt években, ami az akadémiai oktatás hatalmas növekedését eredményezte. Az akadémiai képzés és a munkaerőpiac valós igényei közötti egyre növekvő szakadék a társadalom egyensúlyának felborulásához vezetett. Az „igazi munkahelyeken” dolgozók úgy érzik, leértékelődnek, és beárnyékolja őket a feltörekvő felső középosztály, amely sokkal kényelmesebb és kevésbé stresszes munkakörülményeket élvez.