Kína klímapolitikája 2025: fordulópont vagy zsákutca a földön?

Kína klímapolitikája 2025: fordulópont vagy zsákutca a földön?

A globális klímapolitika döntő fordulóponthoz érkezett a hőmérséklet emelkedésével és a szélsőséges időjárási események növekedésével. Ezzel összefüggésben az USA ismét kivonul nemzetközi felelőssége alól, amely egyre inkább Berlinre, Brüsszelre és Pekingre hívja fel a figyelmet. Különösen Kína klímapolitikája játszik kulcsszerepet a Párizsi Klímaegyezmény 1,5 fokos céljának elérésében. Kína, amely 2006-ban a világ legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója lett, jelenleg a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 30%-át és a szén-dioxid-kibocsátás 28%-át adja, az egy főre jutó kibocsátás 10,1 tonna, ami a fejlett OECD-országokhoz mérhető, és meghaladja az uniós átlagot.

Kína éghajlat-politikájában 2025-ben fordulópontot érhet el, mivel a növekvő energiaigény ellenére a CO2-kibocsátás most először csökkenhet. Ez összhangban van Kína közelgő 15. ötéves tervével, amelynek frissített nemzeti éghajlati célkitűzéseit (NDC) 2025 februárjáig be kell nyújtani az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ezek a célok 2035-ig alakítják a kínai klímapolitikát, és meghatározzák, hogy a párizsi éghajlati célok reálisak maradnak-e.

Kína éghajlati céljai és nemzetközi felelőssége

Ezek a fejlemények akkor következnek be, amikor Kína városai súlyos légszennyezéstől szenvednek, ami részben az éghajlat-politikai lépések mozgatórugójának tekinthető. Teng Hsziao-ping reform- és nyitási politikája, amely körülbelül 40 évvel ezelőtt kezdődött, hatalmas gazdasági növekedéshez vezetett, és emberek százmillióinak tette lehetővé a szegénységből való kimenekülést. De ezt a növekedést a környezetszennyezés hatalmas növekedése is kísérte, ami hozzájárult a globális felmelegedéshez. Kína szénfogyasztása 1965 óta több mint tízszeresére nőtt, és az ország termeli és fogyasztja el a világ széntermelésének több mint felét.

A közelgő NDC-sablonnal összefüggésben döntő fontosságú, hogy Németország és az EU aktívabb szerepet vállaljon a klímadiplomáciában. Különösen az Egyesült Államok kilépése után Németország hídként léphet fel a Kínával folytatott párbeszédben. Ahhoz azonban, hogy hiteles követeléseket állíthasson Kínával szemben, Németországnak fenn kell tartania saját klímaambicióit. Az éghajlat elleni harcot az EU-n és Németországon belüli belső kihívások nehezítik, ami fokozza a klímapolitika stratégiai fellépésének sürgősségét.

Kína szerepe a nemzetközi klímavédelemben

Kína idei döntései jelentős hatással lesznek arra, hogy sikerül-e teljesíteni a 1,5 fokos célt. A megújuló energiákba történő megnövekedett befektetések ellenére az ország továbbra is erősen függ a széntől, 2020-ban 29 GW új széntüzelésű erőműveket állítanak üzembe, és további 200 GW-ot terveznek 2021-2025-ben. Az ilyen döntések veszélyeztethetik a célok elérését, különös tekintettel arra, hogy Kína továbbra is fejlődő országnak tekinti magát, és ezért globális éghajlati igazságosságra szólít fel.

A német szövetségi döntéshozóknak mélyebben meg kell érteniük Kína jelentőségét a klímapolitikában, és ezzel egyidejűleg fel kell használniuk az időt intézkedéseik felgyorsítására. A technikai újításokat be kell építeni Kína klímastratégiájába az éghajlati célok hatékony elérése érdekében. Kína vezető csoportja az energiahatékonyság javítására és az országos kibocsátáskereskedelmi rendszer 2021-ben történő elindítása a helyes irányba tett lépések, de a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés továbbra is óriási kihívást jelent.

Az elkövetkező hónapok döntő jelentőségűek az európai klímadiplomácia számára, különös tekintettel Kína NDC szeptemberi benyújtására. Nyilvánvaló, hogy Kína ambiciózus klímapolitikája nélkül a 1,5 fokos határ betartása nem lehetséges.

Összességében egyértelmű, hogy Kína szerepe a nemzetközi klímavédelemben nélkülözhetetlen. A klímafigyelő lista tovább szűkül, miközben a globális közösség arra vár, hogy Peking hogyan reagál a globális kihívásokra, és milyen lépéseket tesz a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. Mind Kína, mind a nemzetközi közösség azzal a kihívással néz szembe, hogy megtalálja az egyensúlyt a gazdasági növekedés és a környezetvédelem között a fenntartható jövő biztosítása érdekében.