Németország fordulóponton: a zöld acél veszélyben – ki fogja kitartani?

Németország fordulóponton: a zöld acél veszélyben – ki fogja kitartani?

Az acélipar a világ egyik legnagyobb CO2-kibocsátója. A környezetbarát szabványok fokozása érdekében sok acélgyártó „zöld acél” gyártása felé fordul, amely zöld hidrogénnel készül. De az ArcelorMittal bejelentett döntése, hogy kivonul egy nagy fenntartható acélprojektből, aggodalomra ad okot az iparágban. Ez a projekt eredetileg nagy reményeket ébreszt a szén felhasználása nélküli kibocsátásmentes termelésben, és a mintegy 1,3 milliárd eurós állami támogatás ellenére a projekt most szünetel. A jelentések szerint ez figyelmeztető jelzés a politikusok és az ipar számára rádió egy.

Bár az ArcelorMittal befejezte részvételét a projektben, más cégek, mint például a Thyssenkrupp Steel, a Salzgitter AG és a Saarstahl kitartanak terveik mellett. Ezek a vállalatok azonban jelentős kihívásokkal néznek szembe, különösen a hidrogén-infrastruktúra hiányával. A szükséges csővezetékek és elektrolizátorok nem eléggé fejlettek a zöldacélra való átfogó átállás biztosításához, mint pl ZDF ma jelentették.

A zöldacélgyártás kihívásai

A zöldacélhoz vezető út magas költségekkel jár. A Thyssenkrupp esetében a becslések szerint az éves többletköltség 300 és 400 millió euró közé tehető. Ezenkívül a hidrogénköltség csökkenése a vártnál lassabban megy végbe, így nagyobb a különbség a zöld és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén között, mint azt eredetileg gondolták. A kötelező érvényű vásárlási garanciák hiánya és a zöldacél még nem működő piaca tovább nehezíti a helyzetet.

Andreas Löschel, a bochumi Ruhr Egyetem közgazdásza komoly kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a globális versenyben megvalósítható-e a zöldacélra való átállás. Kiemeli, hogy egy átfogó hidrogénhálózat legkorábban 2029-ben lesz elérhető. Eddig a pontig Németország a hidrogénimporttól függ. Emellett a kereskedelmi vámok, például az európai acélra kivetett 25%-os vámok az USA-ban, megterhelik az európai acélipar helyzetét.

Lehetőségek és kilátások

A nehéz körülmények ellenére Észak-Rajna-Vesztfália gazdasági minisztere, Mona Neubaur hangsúlyozza a zöldacélra való átállással járó lehetőségeket. Érvelése szerint ez lehetővé teheti a fenntartható növekedést és pozitív hozzájárulást az éghajlatvédelemhez. Löschel azonban arra is figyelmeztet, hogy az ígéretekben és a finanszírozásban való egyszerű bizalom nem elég. Az átalakulás tényleges megvalósításához világos iparpolitikai irányvonalra van szükség, kevésbé korlátozó keretfeltételekkel.

A zöldacél német álma tehát veszélyben van, de még nem vallott kudarcot. A következő néhány év döntő jelentőségű lesz a sikeres megvalósításhoz szükséges infrastruktúra és piacok megteremtésében.