Enrico Letta jelentése a belső piac jövőjéről: megalománia vagy pontos elemzés?

Enrico Letta jelentése a belső piac jövőjéről: megalománia vagy pontos elemzés?

A belső piac jövőjéről szóló jelentésében Enrico Letta bizonyos párhuzamot mutat fel Jacques Delorsszal, akinek az 1980-as években készített jelentése előkészítette az utat a belső piac 1992-es kiteljesedéséhez. Az összehasonlítás azonban enyhe arroganciát sugall. Letta elemzése alapvetően helyes. Azóta sokat változott a világ, akárcsak az EU, amely jelentősen nőtt. A belső piac azonban még korántsem teljes; különösen az európai tőkepiac még mindig teljesen hiányzik. Letta konkrét javaslatai a tőkepiaci unióra tehát eltalálják a célt, de ellentmondásos véleményekkel találkoznak. Ez más kérdésekben sem lenne másként, mint például a megosztott adósságok közvetett kereslete.

Lettának bizonyos kérdésekben igaza lehet, miközben egyes új uniós támogatásokra vonatkozó felhívásai ellentmondásosak. Lettát azonban nem lehet második Delorsnak tekinteni, hiszen az EU mai vezetése nem kapja meg azt a támogatást, mint Delors Kohltól és Mitterrandtól. De ezt nem feltétlenül kell negatívan értékelni. Ez csak azt mutatja, hogy az innovatív megközelítések ellenére Letta nem élvez olyan politikai hátteret, mint történelmi példaképe. Letta javaslatai a belső piac és a tőkepiaci unió továbbfejlesztésére kétségtelenül fontosak, de csak egy részét képviselik az EU előtt álló összetett kihívásoknak. Letta ezért egy fontos vitát kezdeményezett, amely további vitákhoz vezet az Európai Unió jövőjéről és gazdasági integrációjáról.