Schäfer figyelmeztet: Németországot munkaerő-piaci csőd fenyegeti! Így mentjük meg őt!

Schäfer figyelmeztet: Németországot munkaerő-piaci csőd fenyegeti! Így mentjük meg őt!

A német munkaidőről szóló vita egyre intenzívebbé vált. Schäfer munkaerő-piaci szakértő a Deutschlandfunkról beszél, és hangsúlyozza, hogy nem lustaságról van szó, hanem a több munkavégzés vonzerejének hiányáról. Központi gond az adóterhek és a társadalombiztosítás csökkentése. Schäfer rámutat, hogy sok alkalmazottnak gyakran nincs lehetősége növelni munkaidejét, különösen olyan kötelezettségek miatt, mint például a gyermekgondozás. Figyelmeztetése egyértelmű: más országok megelőzték Németországot a termelékenység tekintetében, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez megváltozzon.

Schäfer egyik konkrét javaslata a helyzet javítására a nyugdíjkorhatár 70 évre emelése. Ez egy vitatott téma, amely mind támogatókat, mind ellenzőket vonz. Linnemann, a CDU főtitkára is úgy látja, hogy a polgárok nagyobb elkötelezettségére van szükség a hosszú távú jólét biztosítása érdekében Németországban.

Az adóterhek nemzetközi összehasonlítása

Egy cikk innen Bundesbank további betekintést nyújt a németországi adóterhekbe nemzetközi összehasonlításban. A cikk az adókulcsot egy nyugdíjhoz kapcsolódó részre és egy adóval kapcsolatos részre osztja. Ez a felosztás fontos annak megértéséhez, hogy a nyugdíjjárulékok és az adók hogyan épülnek fel a különböző országokban.

Az elemzés részeként a bruttó helyettesítési rátát veszik figyelembe, amely a nyugdíj kifizetésének az utolsó bruttó béren belüli hányadát írja le. Ezen ráták normalizált variációs együtthatóját a béreloszlás mentén számítjuk ki. Ez az arány nemcsak a bruttó helyettesítési ráták átlaghoz viszonyított terjedését mutatja, hanem az adó- és nyugdíjkomponensek megkülönböztetésének fontos kulcsa.

A nyugdíjjárulékok kritikus mérlegelése

A tanulmány eredményei egyértelművé teszik, hogy a nyugdíjjárulékok kezelése egyes országokban nagyon eltérő lehet. A nyugdíjjárulék felosztása az ekvivalencia irányultsága alapján történik, és csak az alapnyugdíjrendszereket veszik figyelembe. Németországban ez nagyrészt a kötelező nyugdíjbiztosításra vonatkozik. Módszertani kivételek vonatkoznak az olyan országokra, mint Belgium, Franciaország és Svédország, amelyekben meghatározott hozzájárulási értékelési korlátok vonatkoznak. A jelen számítások a legfrissebb OECD-adatokon alapulnak, és figyelembe veszik a nyugdíjreformokat is, feltéve, hogy ezek a számításkor már meghatározásra kerültek.

A tanulmány tehát értékes alapot kínál a németországi munkaerőpiac kihívásainak és keretfeltételeinek felméréséhez. Ugyanakkor nyilvánvalóvá válik, hogy a munka vonzerejét javító és az adóteher csökkentését célzó intézkedések szorosan összefüggenek. A jövőnek meg kell mutatnia, milyen politikai döntések születnek ebben az összefüggésben Németország versenyképességének hosszú távú biztosítása érdekében.