Teológusok a válság elleni küzdelemben: Hoffmann irányváltásra szólít fel a gazdaság számára!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Martin Hoffmann evangélikus teológus bírálja a jelenlegi gazdasági rendszert, és irányváltást kér a közjót szolgáló gazdaság felé.

Evangelischer Theologe Martin Hoffmann kritisiert das aktuelle Wirtschaftssystem und fordert einen Kurswechsel hin zur Gemeinwohl-Ökonomie.
Martin Hoffmann evangélikus teológus bírálja a jelenlegi gazdasági rendszert, és irányváltást kér a közjót szolgáló gazdaság felé.

Teológusok a válság elleni küzdelemben: Hoffmann irányváltásra szólít fel a gazdaság számára!

Martin Hoffmann protestáns teológus a globális gazdasági rendszer alapvető megfordítását szorgalmazza. Jelenlegi munkáiban és a meglévő társadalmi és gazdasági struktúrák kritikai elemzésében az emberiséget a túlélés válságában látja, amelyet az erőszak, a háborúk, a migráció és a klímaváltozás súlyosbít. Hoffmann, aki 2023-ig dolgozott Costa Ricában, korábban egy bajorországi szeminárium lelkésze és rektora volt, hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer, amely erősen támaszkodik a növekedésre és a cél-haszon számítás ésszerűségére, hozzájárul ezekhez a válságokhoz.

Az ukrajnai háború különösen súlyosbította a már meglévő problémákat. A növekvő politikai és társadalmi nyomás idején Hoffmann a neoliberális kapitalizmust a társadalmi megosztottság és a növekvő egyenlőtlenség központi gyökerének tekinti. Ezért olyan új politikai keretet szorgalmaz, amely a gazdaságot a közjó felé orientálja, és egy harmadik út keresését javasolja, amely túlmutat a kapitalizmus és a szocializmus korábbi fogalmain.

A közjó, mint vezérelv

A Hoffmann által szorgalmazott irányváltást tükrözi a közjót szolgáló gazdaság gondolata, amely idén októberben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. A Christian Felber által kidolgozott megközelítés négy központi kritériumot határoz meg a vállalatok számára: az emberi méltóságot, a szolidaritást és az igazságosságot, az ökológiai fenntarthatóságot, valamint az átláthatóságot és az együttdöntést. A vállalatokat ezen szempontok szerint kell értékelni a közjó mérlegének kialakítása érdekében. Hoffmann olyan példákra hívja fel a figyelmet, mint a Vaude kültéri öltöző és különböző jótékonysági szervezetek, amelyeket már ezek az értékek vezérelnek. Beszámol a latin-amerikai privatizációkról is, amelyek jelentős társadalmi problémákhoz vezettek.

A közjó gazdaság kritizálja, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer ellentmond a demokratikus társadalom alapértékeinek, és gyakran a pénzügyi profitot helyezi a lakosság jóléte elé. Ez a helytelen rangsorolás jelentős környezetszennyezéshez és pszichológiai stresszhez vezet, aminek a költségeit végső soron a társadalom viseli. A közjó gazdasága ennek fényében az etikus gazdasági cselekvés ösztönzésére irányul, és nem egy teljes modellt, hanem egy olyan koncepciót jelent, amelynek folyamatosan fejlődnie kell. Ez magában foglalja a más fenntartható gazdasági megközelítésekkel, például a fánkgazdasággal való cserét is.

Politikai támogatottság és közjóléti egyensúly

Hoffmann kifejezett politikai intézkedésekre szólít fel a közjó felé orientált vállalatok támogatására, ideértve az adókedvezményeket és a kedvezményes hiteleket is, hogy a közjó gazdaság elveit a valóságban rögzítsék. A megközelítés kritikusai rámutatnak, hogy a közjó egyensúlya az önkéntességen alapul, és a gazdasági rendszerben mélyreható változásokra van szükség. Németországban ezt a koncepciót már sok településen alkalmazták, és néhányat a közjó érdekében tanúsított közösségként ismernek el.

Ezen kívül jelenleg nyolc ilyen közösség van Németországban, köztük Kirchanschöring, amelyek aktívan elkötelezettek a közjó mellett. Ezek a kezdeményezések a lakossági autóbuszok bevezetésétől a zöldterületi beruházásokig terjednek. Mindazonáltal a tulajdonjogok és a vállalkozói szabadság és a közjó gazdaság céljainak összeegyeztetésének kihívása továbbra is vitatott kérdés. Az Osztrák Kereskedelmi Kamara aggodalmának adott hangot ezzel kapcsolatban, és óva int a túlzott bürokratikus erőfeszítésektől.

Összegezve: Hoffmann és a közjó gazdaság hívei a gazdaság olyan újragondolását szorgalmazzák, amely hosszú távú és integratív megoldásokat céloz meg annak érdekében, hogy a jövő nemzedékei élhető körülmények között maradjanak. A történelmi kritikusok, például Luther Márton hangjai aláhúzzák, hogy a kapitalizmus veszélyeire való figyelmeztetés nem új keletű jelenség. Hoffmann arra kéri a teológusokat és a társadalom egészét, hogy aktívan vegyenek részt a gazdasági kérdésekben, és támogassák az életet szolgáló modelleket.