Trump megkérdőjelezhető terve: gyengíteni a dollárt, megmenteni az ipart?

Trump megkérdőjelezhető terve: gyengíteni a dollárt, megmenteni az ipart?

Donald Trump amerikai elnök vitatott tervet folytat a dollár gyengítésére a hazai ipar megerősítése érdekében. Ezt a Mar-a-Lago Accords néven ismert tervet Stephen Miran, Trump gazdasági tanácsadó testületének elnöke készítette. Miran azzal érvel, hogy a dollárnak a világ tartalékvalutájának státusza terhet ró az Egyesült Államok gazdaságára, és hozzájárul az ipar dezisztrációjához. A dollár iránti nagy kereslet az érték növekedéséhez vezet, ami drágítja az amerikai árukat és kereskedelmi hiányt okoz. Erre a fejleményre válaszul sok amerikai gyártó külföldre helyezi át a termelését, ami viszont veszélybe sodorja a munkahelyeket.

A dollár és a kereskedelmi deficit közötti kapcsolat azonban összetettebb, mint a Miran állítja. A külföldi befektetők amerikai államkötvényeket tartanak az árfolyamuk stabilizálása érdekében, de gyakran elkerülik, hogy más amerikai eszközökbe fektessenek be. Történelmileg a dollár az 1960-as és 1970-es években nem gyakorolt ​​kedvezőtlen hatást az Egyesült Államok folyó fizetési mérlegére, mint tartalékvalutára. A folyó fizetési mérleg hiányának okai is sokfélék; függenek többek között a nemzeti megtakarítások és befektetések viszonyától.

A Mar-a-Lago megállapodás kihívásai

2024-ben az Egyesült Államok költségvetési hiánya a GDP 6,4 százaléka volt, míg a folyó fizetési mérleg hiánya nem érte el a 4 százalékot. Miran tervét hibásnak tartják, mert a dollár csak egy a sok kereskedelmi hiányhoz hozzájáruló tényező közül. A költségvetési hiány felszámolása könnyebb lehet, mint egy kereskedelmi háború, de ehhez politikai lépésekre lesz szükség a Kongresszusban. A magas szintű automatizálás ellenére az Egyesült Államok gazdaságának ereje továbbra is vonzza a nemzetközi befektetőket.

Trump megközelítésével kapcsolatos kritikát a jelenlegi gazdasági trendek és a globális politikai fejlemények is megerősítik. Kínát például azzal vádolják, hogy túlzott megtakarítást eredményező közpolitikák révén torzítja a globális tőkeallokációt. A társadalombiztosítás hiánya, valamint a hitel- és megtakarítási eszközök fejletlensége Kínában több megtakarításra kényszeríti a háztartásokat, miközben a vállalati profitok profitálnak a csökkenő munkaerő-kompenzációból.

Globális következmények és jövőbeli kilátások

A kínai kormánynak a tőkeallokáció állami tulajdonú vállalatokon és állami támogatásokon keresztüli befolyásolására irányuló stratégiái jelentős hatással vannak a nemzetközi kereskedelemre és az Egyesült Államok gazdaságára. Emellett az Egyesült Államok kereskedelempolitikáját gyakran a „viszonosság” doktrínájával közelítik meg, amelynek célja, hogy a kereskedelmi partnerek tarifáit tükörképben alkalmazzák az amerikai termékekre. Azzal érvelnek, hogy az importált áruk iránti kereslet rugalmasságától függő egyedi tarifákra van szükség annak érdekében, hogy ne emelkedjenek a fogyasztói árak.

A jelenlegi többpólusú világban a dollár, mint elsődleges tartalékvaluta eróziója hosszú távon ellentétes lehet az Egyesült Államok érdekeivel, és destabilizálhatja a globális pénzügyi piacot. Az új vámintézkedések főszereplői ezekben a vámokban a külföldi export ellenőrzésének és az amerikai állampolgárok adóterheinek csökkentésének eszközét is látják. Ez a megközelítés azonban félrevezető lehet, és felveti a kérdést, hogy a dollár szándékos gyengülése valóban megerősíti-e az amerikai ipart, vagy önpusztítónak bizonyul.

Összességében továbbra is látni kell, hogy a Mar-a-Lago-i megállapodás és a kapcsolódó gazdaságpolitikák milyen hatással lesznek az Egyesült Államok gazdaságára és a nemzetközi kereskedelmi helyzetre. A globális színtéren jelentkező kihívások és a változó gazdasági környezet innovatív válaszokat és fenntartható politikákat igényel.