Üzleti harcok a kötelező katonai szolgálatért: a nőkre és a migránsokra koncentráljunk!

Üzleti harcok a kötelező katonai szolgálatért: a nőkre és a migránsokra koncentráljunk!

A németországi kötelező katonai szolgálat visszaállításáról szóló vita egyre intenzívebbé vált, különösen a szakképzett munkaerő hiánya miatt, amelyet a német vállalatok egyik legnagyobb problémájának tartanak. Különböző szektorok vezetői egyre inkább támogatják az ötletet, mint a béke és a szabadság biztosításának módját a geopolitikai feszültségek közepette, különösen Oroszországgal kapcsolatban. Oliver Zander, a Gesamtmetall munkaadói szövetség vezetője hangsúlyozza, hogy a Bundeswehr nem csak önkéntesekre támaszkodhat annak érdekében, hogy 180 000-ről 260 000-re növelje a csapatok számát, és a védelmi képességet vészhelyzetben 400 000 felettire tudja biztosítani. Kép beszámol arról, hogy Zander hangsúlyozza, hogy a gazdasági érdekeket a hadkötelezettség követelményei elé kell helyezni.

Zander másik érve az, hogy a hadkötelezettség hosszú távon gazdaságilag előnyösebb, mint a katonai konfliktusok. Christoph Ahlhaus, a középvállalkozások vezetője is támogatja ezt a kezdeményezést, és kijelenti, hogy a gazdaság profitál a fiatal sorkatonákból, akiket a Bundeswehr képez ki, majd a civil szektorban dolgoznak. Zander alkotmánymódosítást is sürget, amely lehetővé tenné a nők szolgálatát is. Követelésének másik aspektusa a német állampolgárságot szerzett migránsok katonai és alternatív szolgálattal új hazájuk iránti elkötelezettsége.

Politikai perspektívák és alternatívák

A mostani vitákban megszólalt Boris Pistorius védelmi miniszter is, aki a svéd rendszerhez hasonló modellt támogat. Svédországban minden fiatalt – nőket és férfiakat egyaránt – besoroznak, és csak egy részük teljesít ténylegesen alapvető katonai szolgálatot. Ez a 2018 óta ismét érvényben lévő módszer azonban Németországban is politikai többséget igényel. a tartalékos egyesület rámutat, hogy Högl Éva, a német Bundestag fegyveres erők biztosa ellenzi a hagyományos hadkötelezettséget, de nyitott az alternatív modellekre.

Patrick Sensburg arra is jelentős hangsúlyt fektet, hogy Németország nem tudná megőrizni védelmi képességét kötelező katonai szolgálat nélkül. Bírálja, hogy a Bundeswehr 203 000 katonával megcélzott ereje nem megfelelő, és elkötelezett a logisztikáról és a támogatásról szóló átfogó megbeszélés mellett. Dr. Carlo Masala professzor hangsúlyozza, hogy a Bundeswehren belül személyi probléma van, és elengedhetetlen a hadkötelezettségről szóló hatékony vita. Azt is javasolja, hogy alakítsanak ki ösztönzőket a szolgáltatások számára, hogy vonzóbbá tegyék őket a fiatalok számára.

A Bundestag-tag, Robin Wagener viszont a kötelező katonai szolgálat visszaállítása ellen emel szót, mert meggyőződése, hogy az nem tudja megoldani a fennálló személyi problémát. Masala arra kéri a társadalmat, hogy tudatosítsa a védekezés szükségességét. Patrick Sensburg megismétli a szabadság és a jólét értékeinek védelmének fontosságát, míg Jonas Hård af Segerstad kapitány, a svéd nagykövetség védelmi attaséja azt javasolja, hogy vizsgálják meg a hadkötelezettség újraaktiválásának kihívásait.