Kína gazdaságpolitikája nyomás alatt: a kritikusok összeomlásra figyelmeztetnek!

Kína gazdaságpolitikája nyomás alatt: a kritikusok összeomlásra figyelmeztetnek!

Kína gazdaságpolitikáját egyre több kritika éri mind nemzetközi, mind hazai körökben. Egy befolyásos pártmagazin a közelmúltban megkérdőjelezte az ország gazdasági stratégiáit, és feltűnést keltett. A kritika a túlzott kapacitásra és a kulcsfontosságú iparágakban zajló árháborúkra összpontosít. Ide tartozik különösen a napelemek, a lítium akkumulátorok és az elektromos járművek ágazata.

Az agresszív árháborúk minőségi kompromisszumokra kényszerítik a vállalatokat. Ez gátolja az innovációt és a kutatásba és fejlesztésbe való befektetést. Az ilyen intézkedések a társadalmi erőforrások hatalmas pazarlásához és az eladósodás veszélyéhez vezetnek, ami végső soron veszélyeztetheti a hosszú távú növekedést. A közgazdászok mellett a kommunista vezetés tagjai is bírálták ezeket a fejleményeket.

A szabályozás kritikája

A helyi hatóságok is tűzvonalban állnak. Bírálják, hogy túl keveset vagy túl sokat szabályoznak. A szabályozás nem képes lépést tartani a gazdasági fejlődés ütemével. A vállalatcsődre vonatkozó hiányos óvintézkedések megakadályozzák a túlkínálat hatékony megfékezését. Egyes önkormányzatok mesterséges gazdasági menedéket hoznak létre kedvezményes adókkal és támogatásokkal.

További szempont az exporttól való függés, amit a gyenge belső kereslet erősít. Sok kínai állampolgár a gyenge szociális védőháló miatt spórol. Ez a gazdasági helyzet erősen emlékeztet az 1990-es években Japánt megélt kihívásokra, amelyek végül jelentős adósság- és deflációs kockázatokhoz vezettek.

Nemzetközi feszültségek

Kína agresszív kereskedelempolitikája mára nemzetközi szinten is hullámokat vert, különösen az USA-val és az EU-val fenntartott kapcsolatokban. Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője figyelmeztet e politika hosszú távú hatásaira az európai biztonságra és foglalkoztatásra. A folyamatos kritika a gazdaságpolitika szükséges átrendeződését jelezheti a fenntartható növekedés biztosítása érdekében.

A globális színtéren az Egyesült Államok Trump elnök vezetése alatt agresszív kereskedelmi politikát vezetett be az úgynevezett felszabadítási napi vámokkal. Ezek a vámok nem csak Kínára irányulnak, hanem világszerte hatással vannak. Ez különösen a fejlődő országokat érinti, miközben az USAID-t is felszámolják. Kína a maga részéről fokozza gazdasági jelenlétét a globális délen. Kína vámmentes piacra jutással, infrastrukturális projektekkel és zöld technológiákba történő beruházásokkal próbál befolyást szerezni.

Kína 14. ötéves terve hangsúlyozza az olyan hagyományos iparágak modernizálásának fontosságát, mint a textilipar és a mérnöki ipar. Saját gazdasági ellenálló képességének erősítése érdekében Kína önellátási stratégiát folytat és a globális értékláncok feletti ellenőrzést. Ezek az intézkedések azonban számos ágazatban strukturális túlkínálathoz is vezetnek, ami tovább növeli a fejlődő országokra nehezedő árnyomást és akadályozza ipari fejlődésüket.

Válaszul ezekre a nyomásokra az olyan országok, mint India, Brazília, Argentína és Dél-Afrika kereskedelmi ellenintézkedéseket alkalmaznak hazai termelőik védelmében. Ezek az államok egyre inkább olyan feltételekhez kötik a kínai befektetéseket, mint a technológiatranszfer és a helyi értékteremtés. E feszültségek közepette új politikai mozgástér nyílik meg a globális dél országai előtt, hogy független szereplőként lépjenek fel.

Az EU azzal a kihívással néz szembe, hogy Kína hiteles alternatívájaként pozicionálja magát, és stratégiai partnerségeket alakítson ki a globális délekkel. Befolyást szerezhet az ipari kapacitások és a szabályozási infrastruktúra kiépítésének célzott támogatásával. Ugyanakkor a partnerországokban tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat és ellenőrző eszközöket kell kialakítani a jelenlegi globális kihívásoknak való megfelelés érdekében.

Egy másik szempont a meglévő eszközök – például a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmus – gondos végrehajtása a nem szándékos kereskedelmi akadályok elkerülése érdekében. A fejlődő országoknak is újra kell határozniuk pozíciójukat a nagyhatalmi tömbök között, amint új mozgásterek nyílnak meg.

Összességében elmondható, hogy Kína gazdaságpolitikája döntő fordulóponthoz érkezett, ahol mélyreható reformokra lehet szükség a hazai kihívások és a nemzetközi feszültségek kezelése érdekében.