A növekvő politikai bizonytalanság hatással van a kínai befektetésekre Németországban és Európában.

A növekvő politikai bizonytalanság hatással van a kínai befektetésekre Németországban és Európában.

A web.de beszámolója szerint Eberhard Sandschneider politológus Kína növekvő befolyásának okairól beszél a német gazdaságban. A Sandschneider úgy véli, hogy a németországi kínai befektetésekkel kapcsolatos aggodalmak túlzóak, és hangsúlyozza, hogy a kínai vállalatoknak ugyanaz az érdeke, mint az összes többi vállalatnak: a globális diverzifikáció, a know-how-hoz való hozzáférés és az új piacok megnyitása. Hangsúlyozza azt is, hogy korábban a kínai német befektetések is komoly szerepet játszottak.

A cikk azt a kérdést teszi fel, hogy a kínai befektetőknek milyen érdekük fűződik ahhoz, hogy közvetlen befektetések révén befolyást szerezzenek Németországban, és hogyan jelennek meg a kínai befektetők a német vállalatokban. Sandschneider kifejti, hogy a kínai befektetők elsősorban azon cégek gazdasági sikerének előmozdításában érdekeltek, amelyekbe befektetnek, és nincs olyan átfogó stratégia, amely minden helyzetre érvényes. Hangsúlyozza azt is, hogy a politikai befolyással és zsarolással kapcsolatos vádak gyakran tudatlanságon alapulnak, és a németországi kínai befektetések hozzáférést biztosítanak számukra az Európai Unió teljes piacához.

A cikk kitér arra is, hogy az európai politikai bizonytalanság és a német-kínai kapcsolatok megromlása a kínai közvetlen befektetések visszaeséséhez vezetett Németországban. Sandschneider kifejti, hogy a kínai befektetők stabil és biztonságos befektetési környezetet keresnek, és jelenleg a politikai bizonytalanság hátráltatja őket. A kínai befektetők sajátos kockázatai a kínai kommunista rendszerből fakadnak, amely aggodalmat kelt a németekben, de ennek nincs megbízható alapja. Sandschneider azt is hangsúlyozza, hogy egy esetleges katonai konfliktus Kína és Tajvan között elsősorban politikai kérdéseket vetne fel, a gazdasági hatás pedig globális lenne.

A cikk kitér a magas kamatlábak, a politikai függőség és a környezetvédelem hiányának kockázatára is az Új Selyemút mentén megvalósuló kínai beruházások kapcsán. A Sandschneider kifejti, hogy az érintett országok esetleg nem vették kellőképpen figyelembe a kínai befektetések következményeit, és ilyen függőségek az európai vagy amerikai befektetéseknél is fennállnak.

Végül meg kell jegyezni, hogy a különböző európai államok eltérő kínai stratégiákkal rendelkeznek, ami következetlen megközelítést eredményez Kína infrastrukturális és technológiai vállalatokra gyakorolt ​​gazdasági befolyását illetően. Az Egyesült Államok növekvő szétválasztási stratégiája növelheti Németországra nehezedő nyomást, hogy válasszon a kínai és az amerikai piacok között.

A cikk információi alapján azt láthatjuk, hogy Kína növekvő befolyása a német gazdaságban folyamatosan növekszik. A kínai befektetők világszerte diverzifikálnak, új know-how-hoz szeretnének hozzáférni, és új piacokat nyitnak meg. A politikai befolyással és a zsarolás lehetőségével kapcsolatos aggodalmakat eltúlzottnak tartják. A politikai bizonytalansághoz és a katonai konfliktusokhoz azonban kockázatok társulnak. Európában nincs egységes Kína-stratégia, és az USA részéről egyre nagyobb a nyomás a szétválasztásra.

Fontos megjegyezni, hogy ez az elemzés a cikkben közölt információkon alapul, és nem minősül átfogó piaci tanulmánynak vagy pénzügyi szakvéleménynek. A piacra vagy a pénzügyi ágazatra gyakorolt ​​tényleges hatás számos tényezőtől függhet, és további vizsgálatot és értékelést igényel.