Miért nem elég a növekedés önmagában: A feladatorientált gazdaságpolitika jelentősége

Miért nem elég a növekedés önmagában: A feladatorientált gazdaságpolitika jelentősége

A gazdasági növekedéssel kapcsolatos aggodalom mindenütt jelen van – a magas szintű politikai vitáktól és politikai kiáltványoktól a napi híradásokig. Németországban a szövetségi kormány legutóbbi költségvetése kiemelt prioritásként kezelte az erősebb növekedést. Indiában a vezetők arra törekednek, hogy országukat ismét a világ leggyorsabban növekvő gazdaságává tegyék. Kínában, ahol a defláció veszélye fenyeget, a kormány kétségtelenül aggódik az idei ötszázalékos növekedési cél teljesülése miatt. Az Egyesült Királyságban az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Keir Starmer megfogadta, hogy hatalomra kerülése esetén a legmagasabb szintű fenntartható növekedést fogja elérni a G7-ben, és a kormányzó konzervatívok is hasonló ambíciókat fejeznek ki (emlékezzünk vissza Liz Truss volt miniszterelnök mára hírhedt mantrájára: „Növekedés, növekedés, növekedés”).

A gazdasági növekedéssel kapcsolatos aggodalom központi téma a politikai vitákban és a mindennapi jelentésekben is. Nyilvánvaló, hogy a kormányok szerte a világon arra törekednek, hogy országukat gazdaságilag előmozdítsák és magasabb növekedést érjenek el. Ez a cikk azonban hangsúlyozza, hogy nem szabad magát a növekedést tekinteni egyedüli célnak. A gazdaságpolitikának inkább a gazdaság irányára kell összpontosítania annak érdekében, hogy a növekedés fenntartható és inkluzív legyen.

A szerző azzal érvel, hogy nem elég egyszerűen a magas növekedésre összpontosítani anélkül, hogy figyelembe vesszük a munkakörülményekre vagy a környezetre gyakorolt ​​hatást. Sikeres példákra mutat rá, ahol a más célokra való törekvés végül gazdasági növekedéshez vezetett. Például a NASA küldetése, hogy embert küldjön a Holdra, számos technológiai újítást hozott létre, amelyek később jelentős gazdasági értékkel bírtak. A szerző emellett hangsúlyozza a digitalizáció jelentőségét a növekedés szempontjából, és a digitális megosztottság megszüntetését szorgalmazza annak érdekében, hogy a növekedés ne a nagy technológiai vállalatok piaci erővel való visszaélésén alapuljon.

A cikk azt is kifejti, hogy el kell kerülni a gazdasági tevékenység finanszírozását. A szerző bírálja, hogy a vállalatok túl sokat fektetnek be a részvények visszavásárlásába és az osztalékfelosztásba, nem pedig a humántőkébe, a gépekbe, valamint a kutatás-fejlesztésbe. Hangsúlyozza, hogy újra be kell fektetni a reálgazdaságba, és biztosítani kell a munkavállalók helyzetének javításához szükséges eszközöket. Azzal is érvel, hogy a kormányoknak aktívabb szerepet kellene vállalniuk, és világos célokat kellene kitűzniük az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdítása érdekében.

A cikk azzal a felhívással zárul, hogy a kormányok értékteremtői potenciáljukat a gazdaság alakítására használják fel. Hangsúlyozza, hogy a közintézmények ambiciózus küldetésekre való összpontosítása a szűk növekedési célok helyett segíthet a 21. század fő kihívásainak kezelésében és biztosíthatja a gazdaság megfelelő irányú növekedését.

Forrás:A jelentés szerint www.project-syndicate.org