Túl kevesen vannak tisztában azzal, hogy a gazdaságpolitikai viták empirikus eredményei gyakran csak a valóság közelítései.
Hozzászólásomban az empirikus eredmények fontosságáról szeretnék szólni a gazdaságpolitikai vitákban. Ezeket az eredményeket gyakran „aranyvalutának” tekintik, és a látszólag pontos eredményeket tényként kezelik. Azonban ezen eredmények közül sok feltételezéseken és modelleken alapul, és a legjobb esetben is a valóság közelítése. A gazdaság ma valószínűleg nem túl kevés, hanem túl sok szám és statisztika miatt szenved. Az egyenlőség mérésére példa a Gini-együttható, amely a jövedelemeloszlást méri. Ez 0 és 1 között ingadozik, és megmutatja, hogy a jövedelem teljesen egyenlően vagy abszolút egyenlőtlenül oszlik el. A Gini-együttható azonban...

Túl kevesen vannak tisztában azzal, hogy a gazdaságpolitikai viták empirikus eredményei gyakran csak a valóság közelítései.
Hozzászólásomban az empirikus eredmények fontosságáról szeretnék szólni a gazdaságpolitikai vitákban. Ezeket az eredményeket gyakran „aranyvalutának” tekintik, és a látszólag pontos eredményeket tényként kezelik. Azonban ezen eredmények közül sok feltételezéseken és modelleken alapul, és a legjobb esetben is a valóság közelítése. A gazdaság ma valószínűleg nem túl kevés, hanem túl sok szám és statisztika miatt szenved.
Az egyenlőség mérésére példa a Gini-együttható, amely a jövedelemeloszlást méri. Ez 0 és 1 között ingadozik, és megmutatja, hogy a jövedelem teljesen egyenlően vagy abszolút egyenlőtlenül oszlik el. A Gini-együttható azonban gyenge pontokkal rendelkező konstrukció, és az egyenlőségről különböző elképzelések léteznek.
Fontos felismerni, hogy sok fontos értéket, mint például a boldogságot, a szabadságot vagy a biztonságot bonyolultságuk miatt nehéz számszerűsíteni. Ezenkívül az átlagok gyakran keveset mondanak el a tényleges hatótávolságról, és olyan pontossági szintet sugallnak, amely nincs jelen. A helyezéseket óvatosan kell kezelni, különösen akkor, ha a különbségek kicsik.
A pénzügyi piacok és a gazdaságpolitika túlzottan bízott a modellekben és a számokban. Jobb lenne „megközelítőleg igaza” lenni, mintsem pontosan tévedni. Figyelembe kell venni John Maynard Keynes „nagyjából helyes, mint pontosan rossz” mondását, hogy ne essünk a számokban való hit csapdájába.
Ezeknek a megállapításoknak a piacra és a pénzügyi ágazatra gyakorolt hatása változatos. A számokra és statisztikákra való túlzott összpontosítás a helyzet helytelen értékeléséhez vezethet. A vállalatoknak és a befektetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy ezek az adatok csak hozzávetőlegesek a valósághoz, és bizonytalanságnak lehetnek kitéve. Fontos, hogy kritikusan megkérdőjelezzük a modelleket és a számokat, és holisztikus perspektívát vegyünk.
A www.nzz.ch jelentése szerint fel kell ismerni a kvantitatív adatok előnyeit és hátrányait a közgazdaságtanban. Bár a számok és a statisztikák fontos döntéshozatali eszközök, óvatosan és alázattal kell tekinteni rájuk. Ha túl sok figyelmet fordítunk ezekre az adatokra, az a teljes kép elvesztéséhez vezethet, és hosszú távú negatív hatásokkal járhat. Ezért a pénzügyi szektor döntéshozóinak nem kizárólag kvantitatív adatokra kell alapozniuk értékeléseiket, hanem minőségi szempontokat is figyelembe kell venniük.
Forrás: https://www.nzz.ch/meinung/kommentare/die-oekonomie-als-forschung-leidet-unter-zu-vielen-zahlen-ld.1391358
Olvassa el a cikk forrását a www.nzz.ch oldalon